Szemeztem szemközt a rollátorral
2017.03.21.
A mai gyógytorna igazán különleges volt. Angéla feltette a nagy kérdést: "Józsi, szőnyeg jöhet?" "Próbáljuk meg" – így én. A tornapad és a bordásfal után valami új jött: a tornaszőnyeg – lent a talajon. Angéla a szimultán gyógytornában előkelő helyezést érne el. Egyszerre hárman végeztük ugyanazokat a gyakorlatokat, de különböző gyakorlatokat öten vagy még többen is végeztünk.
Lehúztam a cipőmet, majd Angéla nagyon ügyes technikával hasra fektetett. A bordásfalba kapaszkodtam, letérdeltem. Hasra feküdtem, majd a bal oldalamra fordultam, hogy hanyatt feküdjek a gyakorlatokhoz. A végén hasonlóképpen álltam föl. Ismét a bordásfalba kapaszkodtam, de most följebb, hogy fel tudjam magam húzni. Angéla kis segítségével sikerült is.
Nagyvizit után kimentem a rollátorral a folyosóra, ahol a korlátba kapaszkodva szoktam gyakorolni. Ezúttal játszótérré alakítottam át a folyosót. Nem kell semmi túrásra-fúrásra gondolni. A rollátort lökdöstem magam előtt, és mentem utána. Eleinte egy-két méterre, aztán két-három méterre, vagy talán hosszabbra is. Volt, amikor cidriztem a megteendő távolságtól, de épp ez kellett a pánikrohamom leküzdéséhez.
Ahogy így játszottam, megzavart a pszichiátriáról kilépő látogató. Én az egyik oldalon, a rollátor meg elgurult szemközt a folyosó másik oldalára. Csak néhány méter választott el tőle. Belső gyermekem annyira megriadt, hogy olyan szédülés fogott el, meg kellett kapaszkodnom. Szemeztem szemközt a rollátorral. Hogy jutok át érte? A lift felé oldalaztam. Onnan már picit közelebb volt a biztonságot adó segédeszköz. Hatalmas szorongással a fejemben összeszedtem magam, és apró lépésekkel elindultam a rollátor felé. Leírhatatlan mértékű szorongás volt bennem, amíg átértem. Épségben megúsztam! Hogy tudom én ezt leküzdeni?
A mai gyógytorna igazán különleges volt. Angéla feltette a nagy kérdést: "Józsi, szőnyeg jöhet?" "Próbáljuk meg" – így én. A tornapad és a bordásfal után valami új jött: a tornaszőnyeg – lent a talajon. Angéla a szimultán gyógytornában előkelő helyezést érne el. Egyszerre hárman végeztük ugyanazokat a gyakorlatokat, de különböző gyakorlatokat öten vagy még többen is végeztünk.
Lehúztam a cipőmet, majd Angéla nagyon ügyes technikával hasra fektetett. A bordásfalba kapaszkodtam, letérdeltem. Hasra feküdtem, majd a bal oldalamra fordultam, hogy hanyatt feküdjek a gyakorlatokhoz. A végén hasonlóképpen álltam föl. Ismét a bordásfalba kapaszkodtam, de most följebb, hogy fel tudjam magam húzni. Angéla kis segítségével sikerült is.
Nagyvizit után kimentem a rollátorral a folyosóra, ahol a korlátba kapaszkodva szoktam gyakorolni. Ezúttal játszótérré alakítottam át a folyosót. Nem kell semmi túrásra-fúrásra gondolni. A rollátort lökdöstem magam előtt, és mentem utána. Eleinte egy-két méterre, aztán két-három méterre, vagy talán hosszabbra is. Volt, amikor cidriztem a megteendő távolságtól, de épp ez kellett a pánikrohamom leküzdéséhez.
Ahogy így játszottam, megzavart a pszichiátriáról kilépő látogató. Én az egyik oldalon, a rollátor meg elgurult szemközt a folyosó másik oldalára. Csak néhány méter választott el tőle. Belső gyermekem annyira megriadt, hogy olyan szédülés fogott el, meg kellett kapaszkodnom. Szemeztem szemközt a rollátorral. Hogy jutok át érte? A lift felé oldalaztam. Onnan már picit közelebb volt a biztonságot adó segédeszköz. Hatalmas szorongással a fejemben összeszedtem magam, és apró lépésekkel elindultam a rollátor felé. Leírhatatlan mértékű szorongás volt bennem, amíg átértem. Épségben megúsztam! Hogy tudom én ezt leküzdeni?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése