Költözöm a mozgásszervire

2017.02.20

Mikor úgy volt, hogy a neurológiáról áthoznak a mozgásszervire, egy falumból származó kedves, ismerős nővér, Edina nap mint nap kérdezte a munkatársaitól: "Nem hoztak Herczeg József nevű beteget?" Eljött ennek is a napja!

Szomorú szívvel, de megértően költöztem át a neurológiai rehabilitációs osztálytól dr. Görög Pál osztályvezető főorvos birodalmába, a mozgásszervi rehabilitáción osztályra, az épületszárny második emeletére. Már kora délelőtt áthoztak. A takarítónő kidobta az ásványvizemet és a teámat. Az utóbbit sajnálom nagyon, mert kis üvegben tárolt italt ritkán szoktam venni.

Az új helynek kórháziasabb a hangulata, de szimpatikusak a betegtársak. Mindegyik külön történet.

Az épp dolgozó ápolónők közül egy mosolygott rám. Mint kiderült, régi ismerősök vagyunk a Facebookról. Mikor ezt említette, azonnal leesett, hogy ő Andi. (Megjegyzem, az arcmemóriám hagy némi kivetni valót, a névmemóriám viszont remek.) Még a sebészetről ismerem, mikor hét éve anyu eltörte a lábát, tőle elfogadta az ételt, oly kedvesen etette.

Edina ma nem dolgozik, holnap reggelre jön.

Mivel nem volt segédeszközöm a járáshoz, a kórteremben lévő járókerettel mentem le tornára. Visszatérve kiderült, hogy egyik újdonsült, lábprotézist viselő betegtársamét, Zoliét oroztam el. Kint a folyosón kerestem másik járókeretet. Ami használható volt, keskeny volt, meg más baja is volt. Többszöri próbálkozás után feladtam a vele való járást.

Volt a kórteremben egy rollátor is. Józsinak, egy másik betegtársamnak csak helyi használatra van rá szüksége, szóval nyugodtan járhatok vele. Így most kénytelen-kelletlen rollátorra váltok.