Újabb hétvége otthon

2017.03.12.
Ezen a hétvégén nem akartam hazamenni, de a múlt hétvége sikerén felbuzdulva csak rászántam magam. (Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy megyek haza gyógyulni.) Pénteken, távozáskor, meg voltam magammal elégedve. Még kellett a rollátor, de a korlátnak kapaszkodás nélkül sétáltam le az akadálymentes lejárón.

Sógornőmnek pedig, aki most is értem jött, nem kellett odaállni az autóval. Én magam, a saját lábamon, rollátorral mentem oda, ahol az autó parkolt. Beszálltam az autóba, indultunk haza.
Otthon egész könnyedén vettem azt a néhány lépcsőt, ami a házunk bejáratához vezet.
Próbálgattam ismét a képzeletbeli szárnyaimat, de most más vonatkozásban. Reggelire ittam teát, amit nem a konyhában fogyasztottam el, hanem az étkezőben. Egy kis turpisság volt a dologban: a teás bögrét üresen vittem az étkezőbe, a forró vizes kancsóval fordultam még egyet, és az étkezőben öntöttem a bögrébe. Két küszöb is nehezítette az utam, ezért nem mertem vasalni a téli bögrét.
Igazi kihívást jelentett a kályha és a tűzre rakás. A kályhát nem lehet megfogni, mert akkor megégethetem kezem. De megoldottam! Sikerült rakni a tűzre!
Megvan hozzá az izomzat már.