Motiváló hétvége otthon

2017.03.05.

Ezt a hétvégét ugyancsak otthon töltöttem. Pénteken, mikor mentem le a kis kijáratnál az akadálymentes lejárón, a bal kezemmel a korlátnak kapaszkodtam, a jobb kezemmel pedig a rollátort tartottam. Férfiasan bevallom, a szintkülönbség miatt kicsit szédültem. Sógornőmet kértem, álljon oda az autóval. A rollátort nagy nehezen összecsuktuk, majd elindultunk hazafelé.

Otthon végig segédeszköz nélkül közlekedtem. Amikor bizonytalannak éreztem magam, kerestem valamit, amibe tudok kapaszkodni. Szombaton reggel, miután fölkeltem, úgy mentem oda az ablakhoz, és húztam fel a redőnyt, mintha nem is történt volna semmi – csak kicsit bicegős lett a járásom.

Ez a hétvége azért volt hasznos a számomra, mert megtaláltam a motivációmat a további gyógyuláshoz. Ez pedig nem volt más, mint a támogató környezet. Találkoztam néhány kedves vásárlónkkal, akik elmondták, hogy már nagyon várnak vissza a boltba. Ebből megfogalmaztam egy megerősítést, ami segített leküzdeni a félelmeim és a bizonytalanságom jelentős részét.

Vasárnap este, a kórházba visszatérve örömmel újságoltam betegtársaimnak, hogy kis távon nem kell màr a rollátor. "Mondtam neked, hogy két héten belül járni fogsz." – jósolta meg Zoli.

Ettől kezdve az osztályon sem kell segédeszköz. Néha kapaszkodom a folyosón a korlátba, ha kell egy kis biztonság.