Meglepetés Angélának

2017.03.06.

A reggelihez menet közben több betegtársnak feltűnt, hogy rollátor nélkül megyek. "Hát a kocsit hol hagyta?" – csodálkoztak. Elmeséltem nekik, hogy mi történt otthon.

A tornaterembe menet kieszeltem egy meglepetést Angélának: a terembe belépve a bejáratnál letettem a rollátort, és önállóan, a két lábamon mentem a tornaterem másik végébe a bordásfalhoz, ahol Angéla várt. Sikerült! Később összefutottam Angélával az osztályon. Azt hiszem, szereztem neki egy jó napot, mert olyan happynek láttam még akkor is! Azt hiszem, sikerült egy szép napot szereznem a gyógytornászomnak.

Azt hiszem, a jó gyógytornásznak jó pedagógusnak, mentornak is kell lennie, hogy ki tudja hozni a hozzá beosztott betegből a maximumot. Angélában megvan ez a jó tulajdonság.

Emlékszel? "Ha nem parázna, már futna!" Ez a mondat kellett ahhoz, hogy néhány nap leforgása alatt "csoda" történjen. Angéla határozottan tudja, mit akar, és ha a beteg is akarja, akkor el is éri.