Fiatal jógaoktató esete a stroke-kal

2017.04.05.

Ebben a bejegyzésben szeretnék bemutatni egy fiatal hölgyet, akit internetes kalandozásaim során ismertem meg (talán vonzottam magamhoz?). Abigail Atkinson amerikai jógaoktató és wellness specialista, 2014-ben megjelent példa értékű stroke-történetéből sokat tanultam. Gondolatait alább teljes egészében továbbadom:

"Túléltem egy stroke-ot. Két évvel ezelőtt megsemmisítő szélütést szenvedtem. Elvesztettem a látásomat, az egyensúlyomat, és nem tudtam járni. Három hét kórházi ápolás és hat hónap gyógytorna után a legtöbben nem tudták megmondani, hogy volt valamilyen testi hiányosságom.

Bár még maradtak kihívások az egyensúlyomat illetően, hálás vagyok a figyelemre méltó felépülésért. A gyógyulás útja nem volt midig könnyű, de ahogy visszatekintek az elmúlt két évre, tisztán látok öt kulcsfontosságú tanulságot, melyek megkönnyítették az átalakulást. A legjobb dolog az egészben, hogy ez az öt tanulság nem csak a stroke-ból való gyógyulásra érvényes. Úgy alakíthatják át az életünket, hogy nem számít, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk.

1. Bízz a tested megérzésében.

A testünk folyamatosan visszajelzést küld nekünk. Számomra az első tanulság az volt, hogy bízzam a testem üzeneteiben, nem számít, hogy mik azok. Ez mentette meg az életemet. Épp jógaóra kellős közepén tartottam az osztályomban, mikor elért a szélütés. Azonnal felismertem, hogy valami súlyos probléma van. A sürgősségi orvosi technikus, aki érkezett, nem hitte el, hogy egy 35 éves fiatal nő szélütést kapott. Mondta, hogy vertigóm (A szédülés leggyakoribb formája – A ford.) van, és megkérdezte, hogy beszállítsanak-e az ambulanciára. "Naná!" – válaszoltam. Amint bejutottam az ambulanciára, az orvosok megállapították, hogy szélütésem volt. Megkaptam a kezelést, amire szükségem volt, hogy megmentsék az életemet, és megakadályozzák a további károsodást. Ez azért történt, mert állást foglaltam, és tiszteltem a testem megérzését, melynek köszönhetően időben kerültem a kórházba.

A mindennapi életben hol tudsz bízni a tested megérzésében? Fel kell kelned az asztaltól, és többször kell szünetet tartanod? Többet kell innod, mert több folyadékra van szükséged? A tested tudatja veled, hogy épp most mire van szüksége. Légy óvatos a mások véleményét illetően. Hallgass a saját isteni intuíciódra.

2. Mozgasd a tested. Minden nap.

Mindaddig nem ismertem fel, hogy nem tudok járni, amíg legelőször felkeltem a kórházi ágyból. Két gyógytornász segített, alig pár lépést tettem a folyosón. Teljesen elcsüggedtem. Könnyebb lett volna egész nap az ágyban feküdni. De minél többször felkeltem, és fizikailag mozogtam, az agyam annál gyorsabban tanulta meg újra, hogyan kell CSINÁLNI. Sosem mulasztottam el egy gyógytornát sem. Sétálni mentem, még akkor is, ha járókeretet kellett használnom. Amint lehetett, visszamentem a jógaosztályba. Fárasztó volt, de minél többet mozogtam, annál előbb gyógyultam. A kulcs a következetesség volt. Bármi legyen is a fizikai célod, a napi mozgás jelenti a legnagyobb különbséget. Fogj hozzá, bárhol is vagy, legyen az egy mérföldnyi séta vagy maratonfutás. Mozogj minden nap!

3. Tápláld "P-vitaminnal" az agyadat.

Azzá leszünk, amire az idő nagy részében gondolunk. Ha elkedvetlenítőek a gondolataink, akkor elcsüggedtek leszünk. Természetesen tapasztaltam csüggedést a szélütés után, de nem hagytam, hogy negatív gondolatok támadják meg az elmémet. Megerősítések használatával fordítottam pozitív irányba az agyamat. A kórházban ez volt a mantrám: "Teljesen meg tudok gyógyulni. A testem és az agyam tökéletesen tudja, hogyan gyógyuljak meg." És tudod, mi történt? Ez a megerősítés igazzá vált. A pozitív gondolkodás nem olyasmi, ami természetesen csak úgy jön – erőfeszítéseket kell tenni érte. Folytasd – tápláld P-vitaminnal az agyadat. Írd ki a pozitív állításaidat, tedd ki őket oda, ahol láthatod őket, gyakran mondd ki őket hangosan, és figyeld, csodák történnek.

4. Egyél finomat, hogy remekül érezd magad.

Csak annyira érzed jól magad, amennyire táplálod magad. Miután sikeresen megfeleltem a kórházban a nyelési teszten, ehettem olyan finomságokat, mint a krumplipüré és a sárgarépatorta. Ennek az lett az eredménye, hogy zavaros lett a fejem és nagyon fáradt lettem – nem valami jó kombináció, amikor a gyógyulásra próbáltam összpontosítani. Még ha valami kisebb dologra is összpontosítunk, mint például átvészelni a következő munkahelyi értekezletet, amit eszünk, nagy hatással lesz a rugalmasságunkra és az állóképességünkre. Amint több zöldséget fogyasztottam, és kerültem ezeket az üres szénhidrátokat, kezdtem sokkal jobban érezni magam. Javultak a kilátásaim, a járóképességem pedig az egekbe szökött. Bármi is legyen az élethelyzetünk, maximális táplálkozással túlsúlyt halmozunk fel.

5. Maradj kapcsolatban!

Ez roppant fontos bármilyen kihívásnál. Soha nem vagy egyedül. Járok a helyi támogató csoport találkozóira, és kapcsolatba lépek más stroke-túlélőkkel a közösségi médiában. Ez arra emlékeztet, hogy sokan szenvednek, hogy sokan legyőzik a szenvedést, és hogy mindig van egy szeretettel teli és támogató ismeretségi köröm. Minél pozitívabb támogatással veszed körül magad, annál sikeresebben valósítasz meg BÁRMILYEN célt. Elég a bújócskából! Gyere elő és csatlakozz! Annyira van rád szükségük másoknak, mint amennyire neked van szükséged rájuk!"

Abigail Atkinson jógaoktató

Abigail Atkinson második tanulságát olvasva mintha dr. Kőrösi Olga szavait hallanám visszacsengeni: "Járjon sokat ... mert így szabadulhat meg tőlünk minél előbb". A "P-vitamin" roppant szellemes! A kórházban mondogatott mantra zseniális! A táplálkozásban a zöldségek fogyasztása nálam a magas vércukor miatt eleve adott. A kapcsolattartás más stroke-túlélőkkel szerintem is fontos, hiszen mi tudunk egymásnak erőt adni. Erre valóban kitűnő lehetőséget adnak a közösségi hálózatok.

Megjegyzések