Öltözés segítség nélkül

2017.02.07.

Már a neurológián sem engedtem nagyon a nővéreknek, hogy segítsenek. A reggelihez és vacsorához kapott pékárut én szeretem kibontani, hogy fejlődjenek a javulóban lévő jobb kezem finom mozdulatai. (A finom mozdulatokra a például a kézíráshoz van szükség.)

A neurológián a vége felé már fel lehetett öltözni pólóba és szabadidőnadrágba. Kicsit lassan, de egyedül öltöztem!

Itt a neurorehabon is alig van velem gondjuk. Reggel egyedül öltözöm, este egyedül vetkőzöm. Szép komótosan, hiszen ráérünk. Az alsónadrág és a zokni felhúzásakor a lábamat a járókeret alsó összekötőjére tettem, így nem kellett akkorát hajolnom. Reggel csak az ágyamat kell bevetniük a nővéreknek, mert az meghaladja a képességeimet, de majd alakul.

Ezen az osztályon is megengedett a sportos viselet, sőt, zárt cipő használata kötelező! Mint megtudtam, a papucs nem biztonságos. Pedig milyen kényelmes: csak bele kell bújni!

A cipőt is egyedül húzom föl: öcsém hozott be egy hosszú cipőkanalat, azzal nem kell nagyot hajolni. Leér ugyan a lábam az ágyról, de így kényelmesebb. Meg is csodálták a nővérek: "Magának milyen jó cipőkanala van!" Praktikus nagyon!