Jogosítvány járókerethez

2017.01.27.

Ahogy tornáztunk Fannival - aki, ha jól emlékszem, pályakezdő volt -, ő ügyelt arra, hogy az ügyetlen jobb lábam is megfelelően végezze a gyakorlatokat. Ez olyan szempontból is fontos volt, hogy az agyam a jó mozgásokat rögzítse.

Az előző napokban a torna végén Fanni tanított járókerettel járni. Először csak a kórteremben tettünk egy kört, aztán később Fanni felügyeletével kimerészkedtem a folyosóra, és meg sem álltam a végéig. Kaptam a pozitív visszajelzéseket: "Józsi, nagyon ügyesen jár a járókerettel!" (Csak később jöttem rá, hogy milyen fontos szerepet játszik a gyógyulásban a támogató környezet.)

Így gyakoroltunk nap mint nap, és valóban, egyre jobban ment. Tréfálkozó kedvemben voltam ma, megkérdeztem hát Fannitól: "Kapok jogosítványt a járókeret használatához?" Fanni mosolyogva válaszolt: "Az engedélyt megadom."

Fontos dolog volt ez a számomra, mert az ágyhoz kötöttség megszűnését jelentette. A legfontosabb, hogy ismét "szobatiszta" tudtam lenni. Nem volt már szükségem pelenkára. Amúgy is mutatkoztak a jelei annak, hogy nem bírom a pelust.