A szemeim forgatásával oldom a stresszt

Agykontroll témában keresgéltem a minap a Google-ban. Azt, amit akartam, nem találtam, viszont az őrangyalom sugallt nekem valamit: szemmozgás-terápia. A link épp az agykontroll honlapjára vitt, ugyanis 2013 októberében Budapesten járt az ausztrál származású, Angliában élő agykontroll-oktató és hipnoterapeuta hölgy, Lee Pascoe, aki egynapos műhely-foglalkozást tartott a szemmozgás-terápia jegyében.

A szemmozgás-terápiáról tovább kutakodva megtudtam, hogy ezzel a módszerrel rendkívül gyorsan oldhatjuk a félelmeinket, a szorongásunkat, megszüntethetjük a fóbiákat, az önkorlátozó hiedelmeket, szélnek ereszthetjük vele a bűntudatunkat, és sok mást.

Mi több sem kellett nekem! Kerestem tovább, és találtam. Tanultam, gyakoroltam. Mozgattam a szemeimet mindenféle irányba. És láss csodát! Ahogy meg van írva: rövid idő alatt szertefoszlottak a félelmeim, a szorongásaim! No, nem mondom, hogy máról holnapra megtörtént a "kelj fel és járj!" effektus, de tényleg hatékonynak és gyorsnak bizonyul a szemmozgás-terápia. Azért a jelen idő, mert feltett szándékom, hogy tovább el akarok mélyülni a témában, mert itt azért többről van szó.

Miután hazajöttem a kórházból, lementem a bejárati lépcső aljáig, és ott megálltam. Szédülés, szorongás meg minden más para fogott el, pedig a botom velem volt. Alig mertem elmenni a kapuig – ami talán két méter, ha van –, annyira féltem, hogy elesek. Hetek múlva apró léptekkel aztán csak-csak sikerült. Most már ott tartok, hogy szép időben a házunk előtti árnyas fák alatt sétálgatok. A bot biztonságára még szükségem van, de bízom abban, hogy ez csak átmeneti állapot.

Laci szomszédom fogalmazott találóan az én helyzetemmel kapcsolatban: "A kisgyereket, amikor járni tanul, nem érdekli semmi. Amikor elesik, feláll, és megy tovább. Nálad ez stresszként nyilvánul meg." Ez nem csoda, hisz az ember úton-útfélen azt hallja: "Vigyázz magadra!" "Az a baj, hogy nagyon is vigyázok magamra" – szoktam ilyenkor mosolyogva válaszolni.

Emlékszel? Mikor a fejlődésemben elakadtam, a szememre gyanakodtam. Most, hogy visszagondolok, ezt én úgy fogom föl, hogy az én őrangyalom már akkor segíteni akart, csak nem tudtam, hogyan. És nem csak én. Senki sem... Ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megérkezzen a megoldás.

Nem vonom kétségbe az EFT, az érzelmi felszabadítás technika kiválóságát, de meg kell, hogy mondjam, nekem a szemmozgás-terápia egyszerűbbnek és hatékonyabbnak bizonyult.

A szemmozgás-terápia egyik változata az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing, magyarul: szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás), melyet egy amerikai pszichológusnő, Francine Shapiro fedezett fel harminc évvel ezelőtt. Az EMDR-nek két variánsa terjed. A klasszikus verzióban végzett terapeuta irányításával történik egy ülés, de létezik úgy nevezett "self admistered", azaz saját magunk által vezetett változata is. Ha itthon keresel terápiás szakembert, ajánlom figyelmedbe a 2014 elején megalakult hazai szakmai szervezetet: Magyar EMDR Egyesület.

Hogy kerek legyen a történet, megoszthatok veled valamit a múltamból? Életemet átgondolva előjött egy rossz emlék. Édesanyámmal Komáromból Révkomáromba sétáltam át a Duna-hídon úgy húsz évvel ezelőtt, többször is. A híd közepén olyan tériszony fogott el, hogy alig bírtam átmenni a hídon. Azt találtam aztán ki, hogy anyut küldtem előre, én pedig szorosan mögötte ballagtam. Így le tudtam küzdeni a félelmemet.

A stroke most kihozta az agorafóbiámat, pontosabban a félelmet a nyílt terektől. Lehet, hogy nincs összefüggésben a kettő, de talán mégis.

A lényeg, hogy van megoldás! Csak menni kell az információ után...